Megáldották a Hét ferences vértanú domborműve című alkotást

2026. július 30-án Varga László megyéspüspök mutatott be szentmisét a nagyatádi Szent Kereszt Felmagasztalása templomban. A főpásztor a szentmise után megáldotta a templom falán elhelyezett "Hét ferences vértanú domborművét". 

Dél-Somogy számos olyan lelki és történelmi értéket őriz, amelyek a mindennapok sodrásában könnyen háttérbe szorulhatnak. Ezek közé a rejtett kincsek közé tartozik Hajnal Zénó ferences szerzetes, egykori nagyatádi házfőnök élete és vértanúsága is. Az 1945-ben Krisztushoz való hűségéért életét áldozó szerzetes emléke immár egy újabb, maradandó jellel gazdagítja Nagyatád városát.

Július 30-án, Hajnal Zénó atya örökfogadalmának évfordulóján ünnepélyes keretek között áldotta meg Varga László megyéspüspök a Markolt Sebestyén szobrászművész által készített "Hét ferences vértanú domborműve" című alkotást. A dombormű a nagyatádi Szent Kereszt Felmagasztalása Plébániatemplom déli toronyhomlokzatán kapott helyet, méltó emléket állítva Hajnal Zénó OFM-nek és hat vértanútársának, valamint Martincsevits Pál gyékényesi plébánosnak.

Az ünnepi délután Kálmán Peregrin OFM előadásával kezdődött. A ferences szerzetes, aki a boldoggá avatási ügy magyarországi képviselője, átfogó képet adott Hajnal Zénó atya életéről, vértanúságáról, valamint a boldoggá avatási eljárás jelenlegi szakaszáról. Különös érdeklődés övezte beszámolóját a közelmúltban elvégzett sírfeltárásról és a földi maradványok vizsgálatáról. A jelenlévők személyes tárgyakat – másodlagos ereklyéket – is megtekinthettek, amelyeket Zénó atya gyékényesi sírjában találtak.

Az előadás egyik legmeghatóbb része Paskai László bíboros visszaemlékezéseinek felolvasása volt. A későbbi bíboros még ferences novíciusként járt Nagyatádon a második világháború idején, emlékei pedig megrendítő hitelességgel idézték fel a háború borzalmait, valamint Hajnal Zénó rendíthetetlen hitét és pásztori helytállását.

Az előadást követően Sándor László plébános vezetésével a hívek közösen imádkoztak Hajnal Zénó atya boldoggá avatásáért. Az imaórában Kránicz Mihály teológiai tanár elmélkedése hangzott el, amely Zénó atyát Krisztus jó pásztorának példájaként állította a jelenlévők elé. A közös imádság mély lelki előkészületet jelentett az ezt követő szentmisére.

Az ünnepi szentmisét Varga László megyéspüspök mutatta be. A liturgia szépségét a Chorus Sanctae Crucis énekkar szolgálata emelte, Lacza Attila kántor vezetésével.

A homíliában Kálmán Peregrin OFM három olyan vonást emelt ki Hajnal Zénó személyiségéből, amelyek ma is irányt mutatnak a keresztény ember számára: a békéltető lelkületet, a hit látható jeleihez való hűséget és a kötelességteljesítés példáját.

A békességre való törekvését jól szemlélteti egy egyszerű, mégis sokatmondó kolostori történet. Egy alkalommal vacsora közben nézeteltérés támadt közte és egyik rendtársa között, aki sértődötten visszavonult cellájába. Zénó atya azonban nem hagyta, hogy a harag győzzön: egy másik testvérrel együtt egy üveg finom bor kíséretében felkereste őt, hogy még aznap este kibéküljenek, hiszen – ahogy a keresztény hagyomány tanítja – nem szabad haraggal nyugovóra térni.

A második gondolat a szimbólumokhoz való ragaszkodás volt. Hajnal Zénó és vértanútársa, Martincsevits Pál gyékényesi plébános a bolgár katonák által elrendelt kényszermenet során sem volt hajlandó levenni papi ruháját. Fontosnak tartották, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen: Krisztus papjai. Ez a döntés végül hozzájárult vértanúságukhoz, ugyanakkor világosan kifejezte identitásukat és küldetésüket.

Mindez szorosan összekapcsolódott harmadik erényükkel: a kötelességteljesítéssel. Papként mindvégig készen akartak állni arra, hogy híveik szolgálatára legyenek, akár a kényszermenet közben is. Ha valaki gyónni szeretett volna, papként ott akartak állni mellette. Talán éppen ez lehet Hajnal Zénó egyik legfontosabb lelki öröksége a mai Egyház számára: a kiengesztelődés szentségének szeretete és a lelkipásztori szolgálat minden körülmények között való hűséges gyakorlása.

A szentmise végén Sándor László plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik adományukkal, munkájukkal és áldozatvállalásukkal hozzájárultak a dombormű elkészítéséhez és méltó elhelyezéséhez. Köszönő beszéde végén arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kaposvári Egyházmegye jelenlegi papnövendékeinek fele nagyatádi, vagy nagyatádi kötődésű. Ez a különleges hivatásbeli termékenység sokak számára Hajnal Zénó atya közbenjárásának kézzelfogható gyümölcse.

Az ünnepség záróakkordjaként Varga László megyéspüspök megáldotta a "Hét ferences vértanú domborművét", amely ezentúl nem csupán művészi alkotásként, hanem a hit, a hűség és az önfeláldozó szeretet maradandó tanújaként hirdeti a ferences vértanúk példáját a nagyatádi templom falán.

A közös ünneplés szeretetvendégséggel zárult, ahol a résztvevők személyes találkozásokban és kötetlen beszélgetésekben folytathatták a közös emlékezést. Az ünnep ismét megerősítette, hogy a vértanúk emléke nem csupán a múlt része, hanem ma is élő forrása a hitnek, amely újabb nemzedékeket hív Krisztus hűséges követésére.

Szöveg: Pohnert Dávid, nagyatádi káplán

További információk és képek: https://kaposvar.egyhazmegye.hu/index.php/hirek/item/1900-megaldottak-a-het-ferences-vertanu-dombormuvet-nagyatadon